Benned mi változott az EB alatt?

eb-20161-e1452340994327

Te melyik nemzetet utálod a legjobban? Nos, nálam valami megváltozott az EB alatt ezzel kapcsolatban.

Én speciál a németeket ki nem állhattam. Valamiért annyira unszimpatikus, felsőbbrendűnek gondolt a tudatuk, és az erre utaló cselekedeteik, hogy el sem tudom mondani mennyire taszítottak. Neked is vannak hasonló előítéleteid? Olvasd végig a cikket, biztos, hogy máshogy fogod látni a dolgokat a végére.

Te milyen nemzetiségűnek tartod magad? Én európainak. Azon belül magyarnak.

Nemrégiben került a médiába egy érdekes videó, amelyben DNS vizsgálaton keresztül elemezték, hogy ki mekkora százalékban milyen nemzetiségből való. Tudjuk, hogy DNS-ünk fela anyától, fele apától jön, így ha a felmenőben volt más nemzetiségű tag, akkor érdekes eredmények jöhetnek ki a szűrésen. Hát a videón jól látszik a meglepetés az emberek arcán. Nagyon jól koreografált kis felvételről van szó. Előtte kikérdezik a vizsgált alanyokat, hogy mit gondolnak más országból valókról, milyen a viszonyuk más nemzetekkel. A végén szembesítik őket az eredménnyel, nagyon tanulságos. Előre nem árulom el a lényeget.

Szóval, mint kiderült a videóból, mindannyian ugyanolyan „kevert” vérűek vagyunk. Senkinél nem állja meg a helyét a Pengében c. filmben használt TRUE BLOOD mondtat. Talán mostanra bizonyítottá válik az isteni –felebarátod- kifejezés?

Tehát igazából mi mind egy vérből valók vagyunk.

Tudjuk, hogy határainkon túl rengeteg magyar ember él, akik a mai napig magyarként viselkednek, más országok állampolgáraiként. Ők magyaroknak vallják magukat. Nem akarok kitérni arra, hogy mennyire igazságtalan velük a sors és mennyire nem érdemlik meg, hogy ne lehessenek a magyar államhatáron belül. Anno pár európai vezető úgy döntött, hogy más országhoz fognak tartozni ezek a területek és az ott lakó emberek. Mai napig Európa szégyene ez a „szerződés”.

Mégis sokszor találkoztam olyanokkal, akik ezeket az embereket elítélik, ellenszenvet táplálnak irántuk. Románok, szlovákok, mondják rájuk bizonyos jelzőket mellé rakva. Bennem is volt ilyen érzés, bevallom. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de volt.

Jó pár évvel ezelőtt jártam Szlovákiában egy három napos teremlabdarúgó kupán. Nem szívesen indultam neki az útnak, előítéleteim voltak.

Magyarok fogadtak, magyar szálláson voltunk, igazából mindenkivel tudtam magyarul beszélni. Nagyon meg is lepődtem ezen. A kupa utáni banketten volt alkalmam beszélgetni szlovák fiatalokkal, akikben semmi magyarellenes gondolat nem volt és konkrétan nem is értették, hogy a szüleik miért beszéltek szlovák-magyar ellentétről. Szuper jó emlékekkel jöttem el, no meg egy szép nagy kupával…

Voltál már Romániában? Gyönyörű hely és rengeteg kedves magyar ember. A lényeg ugyanaz mint az előzőekben.

De vajon a vér köt össze minket vagy valami más?

Lengyel – magyar két jó barát! Szoktuk mondani. ( Polak, Węgier, dwa bratanki – így pedig ők mondják!) És valóban, ez csak egy mondás, ami kialakult a két nemzet történelmi hasonlósága miatt. Azonban az életem során, amikor lengyelekkel találkoztam tényleg „barátként” viselkedtünk! Mosollyal fogadtak, italra invitáltak, vállon veregettek, stb. Egyszerűen azért, mert kialakult bennünk egy jó érzés ezen mondat miatt. Hihetetlen, nem?

Szóval ezek voltak a negatív és a pozitív előítéletek. Előítéletek, melyeket személyes tapasztalatok híján hallomásból,a történelmünkből, esetleg más különböző forrásokból szereztünk.

Itt az ideje ennek véget vetni és az előítéletek helyett saját – igazi véleményt alkotni.

europeancountries-viraglevente1afd

A 2016-os labdarúgó Európa Bajnokság alkalmával kilátogattam Franciaországba a barátaimmal. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy átélhettem élőben ezt a pár napot a helyszínen. Fantasztikus élmény volt, számomra (aki az egész életét végig focizta) most is hihetetlen a labdarúgás ereje. Hihetetlen tömegeket mozgat meg és hihetetlen nemzettudatot ébreszt az emberekben. A látvány, az élmény, ahogy ennyi ember egyként mozdul, énekel, összefog, mind mind leírhatatlan. Sok youtube videót láthattunk ezekről, az összes nagyon jó. Ha még nem láttál egyet sem, gyorsan keress rá egyre, megéri!

Vajon nagyszüleink ezt élték át hétről hétre, amikor éppen az egész világot vertük végig Puskás vezetésével? El tudom képzelni, mennyire szerettek magyarnak lenni.

Rengetek nemzetből való emberrel találkoztam kint. Büszkén viseltem a magyar válogatott mezét és igazi európainak éreztem magam. Igen, olyan európainak, aki 100%-ban ehhez a közösséghez tartozik. Kis ország vagyunk, de úgy gondolom, hogy mostanra tudomást szereztek rólunk Európában mindenhol. Megismertek és elfogadtak minket. Remek érzés volt.

Igazi ünnepként éltük meg a kint töltött bő egy hetet, olyannak, ami összehozza az embereket. Mindegy volt, hogy Izlandiak mellett ültünk a lelátón, este svédek mellett utaztunk a vonaton: a lényeg, hogy együtt voltunk. Talán ez kell, hogy a lényege legyen egy ilyen óriási eseménynek. Számomra ez volt, hozzáteszem sosem éltem át hasonlót.

Egyik barátom és útitársam ezt írta ki az üzenő falára a kint létünk alatt: „Olyan világot szeretnék, ahol Magyarországon jó érzés európainak lenni és Európában jó érzés magyarnak lenni. Tegnap ez utóbbi maradéktalanul teljesült!”

Teljesen megszűnt bennem a más nemzetek iránt érzett ellenszenv. Jó érzés volt olvasni, hogy más is így gondolja. Másokat is hasonló hatások érik és mások is hasonló módon reagálnak – kiírják magukból, megosztják mással a véleményüke. Átértékeltem magamban ezeket a dolgokat és egy fontos dolog fogalmazódott meg bennem:

Szeretnék egy egységes Európát. Szeretném, ha a barátom érzése kiterjedne a mindennapokra és az egész ország együtt osztozna ebben. Jó úton haladunk azt gondolom.

Mit kell tennem érte, hogy az út folytatódjon? Ilyen szellemben élni, így nevelni a gyermekem. Kiállni a véleményem mellett.

Ha tetszett amit írtam, kérlek, oszd meg, hogy minél több emberhez eljusson ez a számomra fontos gondolat.

További szép napot, felebarátom!